Kedves Jézus Szíve tisztelői!
Hamarosan elérkezik az egyházi év vége, Krisztus Király ünnepe, melyet a Jézus Szíve családjai -amikor lehetőségük volt – közösen Ünnepelték. Erre ma “csak” lélekben van lehetőségünk. Visszatekintve az elmúlt év történéseire, földhöz ragad ember szemével nem egy biztató időszakot zárunk, de mi keresztények vagyunk! Mi ebben az évben is sok- sok kegyelmet kaptunk, amelyért hálát adunk a teremtőnknek. Hálát kell adnunk jótevőinkért és ellenségeinkért is, hiszen ez csak így kerek. Hálát adunk az imádkozó Jézus Szíve Családtagokért, hiszen kiimádkozták, hogy újra van lelki vezetőnk és most azért is imádkoznak, hogy az Ő vezetésével a Jézusi úton haladjunk! Mikor Don Bosco édesanyja elfáradt a sok gyermek ellátásában összecsomagolt és ott akarta hagyni fiát az elhagyatott gyerekekkel. A fia a búcsúzó édesanyától azt kérte: utoljára még látogassák meg az épületben lévő keresztet, Az édesanya a kereszt előtt ezt mondta: Őrola megfeledkeztem. Kicsomagolt és tovább segítette, támogatta fiát. Mikor úgy érezzük elég volt a szenvedésből, mi is tekintsünk a keresztre és rájövünk, hogy a mi szenvedéseink messze meg sem közelítik Jézusét, pedig Ő bűn nélkül volt. Biztosak lehetünk abban is, hogy nem kapunk nagyobb terhet annál mint amit elbírunk.
Jézus Krisztus egy alkalommal fogadta el a királyságát, Pilátus előtt, aki aztán Őt halálra ítélte annak ellenére,hogy Jézus röktön hozzátette: az Ő királysága nem e világból való.
A földi királyságról a pompa a fényűzés jut eszünkbe. Jézusról pedig a szeretet. Ő mondta:” Én vagyok az út az igazság és az élet”, de jó ha egy percig sem felejtjük el, hogy Övé az ítélet joga is. A földi életünk a szorgalmi időszak, csak rajtunk múlik, hogy az ítéletkor a jobbjára, vagy a baljára állhatunk,
Ma már teljesen világos, hogy a kereszténység útban van a láthatatlan hatalomnak. Cél a kereszténység megsemmisítése,de mi bírjuk Jézus ígéretét ” a pokol kapui nem vesznek erőt egyházamon…! Ez reményt ad a küzdelmes életünkhöz. Ezt a küzdelmet támogatja Magyarok Nagyasszonya a mi mindenkori közbenjárónk, Égi Édesanyánk.
Prohászka így lelkesedik: “Hiszek Jézus Szentséges szívében és mindent átölelő nagy szeretetében. Hiszek a lelkek szent közösségében, Hiszek a szeretet végső győzelmében”
Szt. János ezt mondja: “Aki szeretetben marad Istenben marad és Isten marad őbenne”
Adott a feladat de a megoldáshoz a teremtőnkre kell hagyatkoznunk ami nem egyszerű! Ne legyünk türelmetlenek, hiszen rendelkezésünkre áll Jézus legnagyobb ajándéka a bűnbánat szentsége, Ha elesünk mindig felállhatunk, a bűnnél sokkal nagyobb baj a bűnben való megmaradás. Egy atyától hallottam a következő történetet, ” A plébános megy gyóntatni. A várakozó hosszú sorban látja a sátánt lődörögni, megkérdi a plébános te mit keresel itt? Visszaadom a híveidnek amit elvettem tőlük, Mit vettél el tőlük? – kérdi a plébános. Hát a lelkiismeretüket, hogy nyugodtan vétkezzenek. Most visszadom, hogy vétkeiket szégyelljék meggyónni – volt a válasz!
Az elmúlt évben a keresztény értékek megtartása miatt hazánkat sok támadás érte. A támadások nagy része belső információkon épül. Ne feledkezzünk meg ezen megtévedt embertársainkért imádkozni. A hit és hazaszeretet elválaszthatatlan egymástól. A hazát Istentől kaptuk,melyet óvva védve kell utódainknak átadni.
Dr Emődi atya írja:” Jézus az Igazság királya és országa a Mennyország. Mi az Ő hívei és alattvalói vagyunk. Szolgáljuk országát és királyságát minden nehézség között hűségesen, ez a mi dolgunk. Az irányítást az eredményt és a győzelmet bízzuk Rá: az az Ő dolga.”
Székely püspök úr a napokban interjút adott . Ebből idézek egy rövid elbeszélést. Egy európai ember expedíciót vezetett Indiába. Az indiaiak voltak a málhahordói. Rettenetesen hajszolta őket. A harmadik nap közepén az indiaiak ledobták málháikat, nem voltak hajlandók tovább menni. Az európai magán kívül volt a méregtől…. végül odament a bölcs öreg indiaihoz és megkérdezte tőle, miért nem mennek az emberek, hiszen jól megfizeti őket. Az öreg indiai ránézett és ezt mondta: “Annyira siettünk, hogy a lelkünk lemaradt a testünktől. Meg kellett állnunk, hogy bevárjuk”
Ezzel a kis tanulságos történettel szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy ne rohanjunk! Főként a lelkünk üdvére legyen időnk!!
Áldott ünnepeket kívánok mindannyiuknak. Imádságos tisztelettel: Lőrinc