Jézus Szíve az Atyához vezet bennünket
Elmélkedés: „Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.” (Jn. 17,2-3).
Mária Magdolnát feltámadása után Jézus arra kéri, hogy ne érintse őt, mert még nem ment fel az Atyához. Jézus szeretetének gyengédsége az Atya háza részére van fenntartva, akkor, amikor majd mindenki sorra kerül, és elér oda Krisztussal. De a földön az a legfontosabb, hogy Jézus akaratát tettre váltjuk. Mária Magdolnának azt mondja: „…menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn. 20, 17).
Jézus kiérdemelte, hogy mi is a mennyei Atyának a gyermekei legyünk. „Ne félj, te maroknyi nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.” (Lk. 12,32). Hogy Isten országának részesei lehessünk, Jézus felszólít minket, hogy olyanok legyünk, mint a kisgyermek. A gyermekség szellemének jellemző vonása a bizalom. A bizalom felbátorít arra, hogy Istenhez forduljunk és mindent kérjünk, amire szükségünk van, és hogy elfogadjuk jótéteményeit. „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” (Mt. 7,7).
„Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten
gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében.” (Jn. 1, 12)
Dicsőítő ének:
A király nem erős hadsereggel győz,
a királyt nem hatalmas ereje menti meg.
Téved, ki lovától várja győzedelmét,
bármilyen erős is az, nem menti meg.
De nézd, az Úrnak szeme az igazakon
nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében,
hogy lelküket a halálból kimentse
és táplálja éhségükben.
Lelkünk remél az Úrban.
Ő a mi segítségünk és a pajzsunk.
Szívünk őbenne ujjong,
szent nevében bizakodunk.
Kegyelmed őrködjék fölöttünk, Uram,
ahogy tebenned remélünk! (33. Zs. 16-22)
Imádság: Jézus Lelke, egyesülj lelkemmel és tanúsítsd bennem, hogy Isten gyermeke vagyok. Add meg nekem a Tőled származó bölcsességet, hogy felfogjam az igazság mélységét, hogy Isten, az én Atyám szeret engem, és én értékes vagyok az Ő szemében. Szereteted erejében kiáltom egész szívemből: „Abba, kedves Atyám, én a Te gyermeked vagyok!”
„Aki engem lát, látja az Atyát”
„Az Egyház megvallja az Isten irgalmasságát, az Egyház belőle él, a hit és tanításának óriási tapasztalatából. Állandóan Krisztust szemléli és ráirányulva töltekezik, az Ő életére és evangéliumára, keresztjére és föltámadására, mindent magába foglaló titkára irányulva.”
– Minden, ami Krisztus-tapasztalat az Egyház élő hitében és tanításában, közelít bennünket az Atya megismeréséhez az Ő irgalmasságának szentségében. Az Egyház, egészen különleges módon vallja meg és tiszteli Isten irgalmasságát, ha Jézus Szívéhez fordul.
– A közeledés Krisztushoz az Ő Szívének titkában lehetővé teszi nekünk, hogy bizonyos értelemben egy olyan központhoz jussunk, amely ugyanakkor legkönnyebben megközelíthető az emberi síkon is. Ez a pont az Atya irgalmas szeretetének kinyilatkoztatása és az Emberfia messiási küldetésének központi tartalma.
II. János Pál pápa: Enciklika az isteni irgalmasságról „Dives in misericordia Deus” 1980. november 30-án
Magadnak teremtettél minket, ó, Uram, és nyugtalan a szívünk, amíg benned meg nem nyugszik.”
(Szent Ágoston)